Szeretem az őszt.
Az ősz olyan számomra, mint az élet. Benne van az elmúlás, a teremtett világ halála, fájdalma, és ugyanakkor egy óriási reménység a feltámadásra, az új életere...én legalábbis érzem az őszi szélben, esőben, az avarban a halált és a feltámadás reménységét is, ami az elmúlást mindig követi. Szeretem a fákat, az ősz színeit. Szeretem az életet, szeretek ráeszmélni az élet, a világ gazdagságára, szeretem meglátni a teremtés csodáját...szeretem az állatokat. Szeretem őket simogatni, megfesteni vagy csak messziről figyelni egy bukdácsoló kiskutyát. A képeimmel egy darabot szeretnék megfogni a körülöttünk lévő gazdag élővilágból és a fehér falakra egy kis életet varázsolni. Élvezem, ahogy az elfolyt színek, vonalak életre kelnek és fákat csalnak elő a papíron, vagy ahogy rügyet bont egy egy folt és megtelik élettel...
Óvodapedagógiát és Teológiát végeztem. Mindkét főiskola sokat formálta a gondolkodásom a világról, az előbbi tanított játszani, alkotni az utóbbi hinni és vágyakozni.
A festés is mindig érdekelt, de egészen eddig nem foglalkoztam vele komolyan, mert más dolgok kötöttek le. Most, hogy a két gyönyörű gyermekemmel itthon vagyok éreztem rá igazán a festés ízére és jelentőségére az életemben. Rátaláltam egy stílusra, ami csak az "enyém", amiben sikerélményem van, amiben úgy érzem szárnyalok és, ha festek nincs külvilág, vagyis jobban mondva, ami kinn van az belülre kerül. A képek érdekessége, hogy a háttér, mindig először készül el, és fogalmam sincs mi lesz belőle a végén. Legtöbbször a kisfiam festményeire rajzolok rá és arra ragasztgatok mindenféle állatokat. Így születik egy-egy mesés érdekes kép, amely önmagán túl próbál mutatni. Próbál minket a teremtett világ felé fordítani, mesélni a Teremtőről, a nagy Alkotóról és egy más világba vinni át minket.
Dorozsmai-Szabó Eszter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése